Légzőszervek

A légzés...

A légzés a szervezet, azaz a test sejtjeinek, szöveteinek a működéséhez szükséges mennyiségű oxigén felvételét, és az oxigén (O2) segítségével végbemenő anyagcsere-folyamatok során keletkező széndioxid (CO2) leadását jelenti.

Testünk a légzőszervek segítségével veszi fel az oxigént, és adja le a széndioxidot. Az oxigén elengedhetetlen feltétele életünknek. Az oxigénnek el kell jutnia a sejtekhez, a sejteknek pedig képeseknek kell lenniük felvenni és felhasználniuk az oxigént, illetve leadni az égési folyamat során keletkező szén-dioxidot.

A belégzés során a légutak révén jut el a levegő oxigénje a tüdőkbe, ahol a léghólyagocskák falán, az ún. légzőfelületen keresztül az oxigén átjut a vérbe. A vérben keringő vörösvértestek festékanyaga, a hemoglobin köti meg a levegő oxigénjét, és szállítja el az érhálózaton keresztül egészen a sejtekig. Ott leadja az oxigént, a sejt pedig a működéséhez felhasználja azt. A sejtekben keletkező széndioxidot a vér visszaszállítja egészen a tüdőig, ahol a CO2 átjut a hajszálerek és a tüdő-léghólyagocskák falán azok üregébe, ahonnan kilélegezzük az oxigénben már szegény, széndioxidban viszont gazdag levegőt.

A légzés során a mellkasban, és közvetve a tüdőkben a levegő, a légutakban uralkodó nyomásváltozások hatására áramlik be, illetve ki. Belégzéskor a légzőizmok (elsősorban a rekeszizom, másodsorban a mellkasfal izmai) összehúzódása révén tágul a mellkas ürege, így ott csökken a légnyomás, a tüdők pedig kitágulnak. Ennek hatására a magasabb nyomású külső vagy szabad levegő beáramlik a légutakon át az alacsonyabb nyomású tüdőkbe.

A kilégzés során a rekeszizom és a mellkasfal belégző izmai elernyednek, a mellkas összeesik, a térfogata csökken, a tüdők és a bennük lévő levegő nyomása pedig nő. A nagyobb nyomású helyről pedig a levegő a nyitott légutakon keresztül a hozzá képest most már alacsonyabb nyomású szabad levegőre távozik, azaz kiengedjük, vagy kifújjuk a levegőt.

A légutakat felső és alsó légutakra osztjuk.
A felső légutakat alkotják: az orrjáratok, a szájüreg és a garat. A felső légutakhoz tartoznak az orr melléküregei (pl. arcüreg, homloküreg is). Sokan nem tudják, hogy a garatba nyílik a fülkürt is, amely az orrmelléküregek számára teremt összeköttetést a szabad levegővel.
A felső légutak feladata a belélegzett levegőnek a felmelegítése, párásítása, illetve a különböző szennyező anyagoknak, kórokozóknak a kiszűrése is.

A felső és az alsó légutakat a gége, a hangképzés szerve választja el egymástól. A gégében lévő hangszalagok működtetésével szabályozni tudjuk a hangrés tágasságát, azaz a ki- és beáramló levegő útjába akadályt állíthatunk. Köhögésnél, tüsszentésnél a hangrés lezárásával majd hirtelen szabaddá tételével robbanásszerűen tud távozni a levegő a hörgőinkből, és magával tudja ragadni az eltávolítandó anyagokat (pl. félrenyelt étel, ital vagy a gyulladások során keletkező köpet)

Az alsó légutak a gégétől egészen a legkisebb hörgőcskékig és a léghólyagokig tartanak.

Az egészséges emberek tudatosan is képesek szabályozni a légzésüket, pl. mélyebb levegőt venni, sóhajtani, a belélegzett levegőt néhány másodpercig visszatartani majd kifújni. A legtöbbször azonban az ún. vegetatív idegrendszer hatására a légzés mintegy „magától”, automatikusan zajlik a szervezetünkben. Amennyiben a légzést szabályozó idegek, a légutak vagy a léghólyagocskák (alveolusok) fala károsodik, esetleg a keringés romlik, a sejtek nem jutnak megfelelő mennyiségű oxigénhez, és betegség, fulladásérzés vagy nehezített légzés alakulhat ki.

A gégék, a légcső és a nagyobb hörgők falában porc biztosítja azok szinte állandó tágasságát.

A porchoz izmok kapcsolódnak, a légutak belsejét pedig nyálkahártya borítja. A nyálkahártya sejtjei termelik a hörgőváladékot, a köpetet, illetve a kis hörgők, valamint a léghólyagocskák összeesését megakadályozó anyagot is. A nyálkahártya sejtjei részt vesznek az idegen anyagok, kórokozók elleni küzdelemben is. A cigaretta füst vagy az allergiát okozó porok, pollenek hatására is itt alakul ki először a gyulladás. A hörgők jelentős szakaszán csillószőrök segítik a váladéknak, a szennyező anyagoknak a tüdőből való eltávolítását. Gyulladások, dohányfüst hatására a csillószőrők mozgása károsodik, a köpet és benne az idegen anyagok, felszaporodik a hörgőinkben.