Porbelégzõ készülék. Segítségével egy porkapszolába zárt hatóanyagmennyiség juttatható a légutakba és a tüdõkbe.

A leghatékonyabb légzési gyakorlat az ellenállással szembeni kilégzés. A belélegzett levegõt az összecsücsörített ajkakon keresztül lassan fújja ki a beteg, mintha hang nélkül fütyülne. A kilélegzett levegõ útjába állított akadály meggátolja a kishörgõk falának az összeesését, és így lehetõvé válik az, hogy több levegõt fújjon ki a páciens.

Amennyiben a szervezet nem termel alfa-1-antitripszint, az az alveolusok gyors és kiterjedt károsodásához vezet, és fiatalon jelentõs tüdõtágulat alakulhat ki nem dohányos szervezetben is.

Az az anyagi részecske az allergén, amely az érzékeny (allergiás) egyénekben az allergiás reakciót kiváltja.

Az allergia egy túlérzékenységi reakció. Egyes emberek szervezete olyan ingerre (hatásra) is erõteljesen reagál, amely az emberek többségénél semmilyen reakciót sem vált ki. Az a reakció megnyilvánulhat sokféle módon, pl. az asztmásoknál nehézlégzés, sípoló légzési hang, a szénanáthásoknál tüsszögés, orrfolyás, szemviszketés fomályában, de elõfordulhat csalánkiütés, hasmenés vagy gégegyulladás képében is.

Az alsó légutak a gégénél a légcsõvel kezdõdnek, majd sorozatos osztódások után a föhörgõktõl egészen a legkisebb hörgõcskékig és a léghólyagokig tartanak.

Lásd léghólyagocskák.

Asztma ellenes készítmények.

Elsõsorban a heven állapotrosszabbodások (exacerbációk), illetve a bakteriális fertõzések (pl. tüdõ-, arcüreg- és mandulagyulladás) idején használt gyógyszerek, amelyek elpusztítják a rájuk érzékeny mikróbákat.

Elsõsorban a szénanátha, a bõrviszketés, ritkábban az asztma kezelésére használt gyógyszerfajta, amellyel a gyulladás kialakulásáért felelõs egyik anyagnak, a hisztaminnak a hatását lehet gátolni.

Az asztmát a légutak krónikus gyulladásának tartjuk. Ennek a légúti gyulladásnak a hatására a légutak fala, nyárkahártyája megduzzad, a bennük lévõ izmok összehúzódnak, az ott lévõ nyákmirigyekben pedig több váladék termelõdik. Ez a 3 tényezõ a hörgõk – gyakran hirtelen kialakuló – beszűküléséhez vezethet, amely nehézlégzésben, ziháló légzésben, mellkasi szorító érzésben, illetve köhögésben, fokozott köpetürítésben nyilvánulhat meg. A COPD-vel ellentétben, az asztmában tapasztalható hörgõgörcs jól reagál hörgõtágítókra és gyulladáscsökkentõkre, és megfelelõ kezeléssel akár teljesen normalizálódhat a tüdõfunkció.

Az asztmás betegek az asztmanaplóban követhetik állapotuk változását a reggeli és az esti PEF-mérések révén. Tartalmazza a beteg aktuálisan használt gyógyszereit, esetleg allergiáit és teendõit állapotrosszabbodás esetén.

Az azbeszt az egyik legismertebb rákkeltõ anyag. Az építõ-, a jármű- és a textiliparban használtak elsõsorban azbesztet. Az azbeszt vékony, tűszerű rostjai mélyen belélegezhetõek. Akár a mellhártya közeléig is képesek eljutni. Az azbeszt belégzése a mellhártya rosszindulatú daganatának, az ún. mezoteliomának a leggyakoribb oka. Az azbeszt akár 10-szeresére növelheti a tüdõrák kialakulásának a kockázatát.

Belégzéskor a légzõizmok (elsõsorban a rekeszizom, másodsorban a mellkasfal izmai) összehúzódása révén tágul a mellkas ürege, így ott csökken a légnyomás, a tüdõk pedig kitágulnak. Ennek hatására a magasabb nyomású külsõ vagy szabad levegõ beáramlik a légutakon át az alacsonyabb nyomású tüdõkbe.

Lásd jóindulatú.