Dohányzás

A dohányzás története

Kolombusz naplójában 1492. október 15-én a következő bejegyzést olvashatjuk: „E között a két sziget között, az öböl közepén találkoztunk egy kenuzó bennszülöttel, aki Santa Maria szigetéről Fernandinára evezett. Némi vizet és élelmet vitt magával, meg néhány szárított levelet, amit ők nagy becsben tarthatnak, hiszen már én is kaptam ajándékba tőlük ugyanezen növény leveleit.” Pár héttel később, egy másik sziget mellett elhajózva bennszülöttekről tesz említést, akik „füstöt isznak”. Maga az angol tobacco kifejezés az indiánok Y alakú pipája nevéből származik, amelyet ők tobago-nak neveztek. (A nikotin a portugáliai francia nagykövet, Jean Nicot nevéből ered, aki kertjében – saját használatára – dohányt termesztett.)

Dohányzási fajták

Cigaretta 

(Kattintson a képre: cigaretta – káros alkotóelemekkel)

A dohánytermékek fogyasztásának legelterjedtebb módja. Fogyasztásának legkényelmesebb módja a gyárilag előállított, dobozos cigaretta, de van, aki maga sodorja a cigarettát.

A cigaretta általános felépítése sokat változott az elmúlt évszázadban. A negyvenes években vált általánossá, hogy a hossza 85 mm; 1954 óta terjedt el a filter használata; az ötvenes évek óta használnak adalékanyagokat; a hetvenes években változtak a töltési technológiák és a cigarettapapír légáteresztő képessége; a nyolcvanas években újabb változást figyelhettünk meg a cigaretta hosszában.

A cigaretta parázsló vége 700-1050 Celsius fok körüli hőmérsékleten izzik.

Cigarettafüst

Az izzó cigarettavégen képződő füst útja kétféle lehet: vagy a filteren keresztül belélegzi a dohányos, ezt hívják főfüstnek, vagy közvetlenül a környezeti levegőbe kerül, ezt hívják mellékfüstnek. Ez a kifújt főfüsttel keveredve alkotja a környezeti cigarettafüst szennyezést, azaz a passzív dohányzás forrása.
A füsttermelést számos tényező befolyásolhatja. Ezek közül a két legfontosabb

• A hosszúság, mivel minél hosszabb a cigaretta, annál magasabb a füstben a kátrány és a nikotin szintje
• A körfogat, mivel minél vastagabb a cigaretta, annál több kátrányt, nikotint, szénmonoxidot, széndioxidot, nitrogénoxidokat és benzapirént juttat a szervezetbe.

A cigarettafüstben eddig több mint 4000 különböző kémiai anyagot sikerült kimutatni. Ezen anyagok fele eredetileg is benne van a dohánynövényben, másik fele viszont az égés következtében keletkezik.

A gyártás során adalékanyagokat is tesznek a cigarettába, amiknek a toxikus / nem toxikus voltát természetesen ellenőrzik, de a dohányos dohányzási szokásaira gyakorolt hatását nem. Az adalékanyagok céljuk szerint lehetnek nikotinszint-növelők, ízfokozók és szagelrejtők.

Az égés során keletkező mintegy 4000 anyag aránya más a főfüstben és más a mellékfüstben. A sokezer vegyület közül a szénmonoxid, a policiklikus szénhidrogének, a nitrózaminok és a nikotin a legfontosabbak.

A ciánhidrongén legfőbb hatása, hogy a légutak kéményseprőjeként működő csillós hengerhám aktivitását csökkenti vészesen.

Ezek mellett egyre nő azon bizonyítottan rákkeltő anyagok száma, amelyeket megtalálnak a dohányfüstben is: policiklusos aromas szénhidrogének, aromas aminok, dohányspecifikus nitrózaminok, radioaktív polonium, azaarének, aldehidek, benzén, butadién, vinilklorid, akrilamid, arzén, króm stb.

Szivar

A szivar nemcsak abban különbözik a cigarettától, hogy a burkolata is dohány, hanem a felhasznált dohány kezelésének, feldolgozásának a módjában is. Ennek következtében a szivar magasabb koncentrációban tartalmazza a következő anyagokat: nitrogénoxid, ammónia, nitrózaminok. A cigarettával összehasonlítva a szivarban magasabb a karcinogének koncentrációja. A szivarfüstnek magasabb a pH-ja, aminek következtében magasabb benne a szabad nikotin mennyisége.

A nikotinfüggőség szivarozókon általában kevésbé alakul ki, mint cigarettázókon; ez valószínűleg annak a következménye, hogy a szivarfüstöt kevésbé szívják le, főként azok, akik csak szivart szívnak. A szivarozás okozta szájüreg, nyelőcső-, gége- és tüdőrákkockázat kérdését 1950 óta számos epidemiológiai tanulmányban vizsgálták. A felső légút- és nyelőcsőrák kockázatát azonosnak találták, mint cigaretta esetében, a tüdőrák kockázata általában valamivel alacsonyabb volt. Ezzel ellentétes eredményt találtak egy közelmúltban végzett európai vizsgálatban. A koszorúér-betegség okozta halálozást a szivarozás elsősorban a fiatalabb korosztályokban növeli, idősebbeken, illetve a volt-szivarozókon nem találtak ilyen hatást.

Az Amerikai Rák Társaság 1998 évi konferenciáján a következő következtetéseket fogalmazta meg:

• a szivarozás elterjedőben van mind a fiatalok, mind a felnőttek között;
• ha valaki cigaretta helyett szivart szív, ezzel nem csökkenti a nikotin-hozzászokás kockázatát;
• az elszívott szivarok számának és a beszívott szivarfüst mennyiségének emelkedésével a szivarozással kapcsolatos halálozás kockázata megközelíti a cigaretta okozta kockázat mértékét;
• a szivarfüst magasabb koncentrációban tartalmaz toxikus és rákkeltő anyagokat, mint a cigaretta; zárt térben kifejezetten levegőszennyező hatású;
• ismert, hogy a szivarozás tüdőrákot és a felső légutak (ajkak, szájüreg, gége) rákját okozza.

Pipa

A dohányzás első formája. Az indiánoktól ered. Mindig valamiféle ünnepélyesség veszi körül. A pipázáshoz idő kell. A pipázó ember sokkal kevesebb dohányt szív el, mint a cigarettázó ember. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a pipázás kevésbé veszélyes. A pipázásnak is megvannak a maga veszélyei. Az igaz, hogy a pipázók között kevesebb a tüdőrákos, de több az ajak-, a nyelv- és a szájüregrákos.