A COPD kezelése

A kezelés célja

A COPD betegek panaszainak az enyhítése, az életminőségük javítása és a tüdőfunkció romlásának megállítása vagy lehetőség szerinti lassítása. Erre gyógyszeres és nem gyógyszeres lehetőségek állnak a rendelkezésünkre.

Gyógyszeres kezelések

A gyógyszeres kezelés segítségével csökkenthetjük, vagy megszüntethetjük a betegség tüneteit. A gyógyszeres kezelést megelőző vagy fenntartó, illetve rohamoldó szerekre osztjuk.

Vannak olyan szerek, amelyek egyszerre használhatóak rohamoldásra, illetve megelőzésre is, és vannak olyanok, amelyek a tünetek súlyosbodásának okát hivatottak megszűntetni: pl. a váladékoldók vagy az antibiotikumok.

Megelőző vagy fenntartó kezelés: A tünetek megelőzésére vagy az állapot rosszabbodásának az elkerülésére használjuk a megelőző vagy fenntartó gyógyszereket. Ezeket általában naponta és rendszeresen, akár egész életen át kell használni. Ezeknek a szereknek gyakran nem érezzük azonnal a hatását, viszont amennyiben elfelejtjük, vagy elhagyjuk a használatukat, akkor az állapot rosszabbodása, a tünetek kiújulása vagy erősödése figyelmeztet minket arra, hogy baj van. Rendszerint hosszabb hatású, általában naponta egyszer vagy kétszer alkalmazandó készítményekről van szó. Vannak közöttük olyanok, amelyek hörgőtágító hatásúak, vannak, amelyek gyulladáscsökkentő tulajdonságúak, és lehetőség van a váladéktermelés befolyásolására is.

A megelőző/fenntartó kezelés gyógyszerei
Ezeket a gyógyszereket akár egyedül, akár másokkal együtt a kezelőorvos utasításainak megfelelően folyamatosan, minden nap kell szedni vagy használni.

1. Hörgőtágítók

A hörgők tágítása révén könnyítik a légutakban a levegő áramlását, így könnyebben tudja be- és kilélegezni a levegőt a COPD-s beteg. Kevesebb légúti munka árán több oxigénhez jut a szervezet, könnyebben tudja kilélegezni a termelődő széndioxidot, illetve a levegőcsapdák könnyebb kiürítése kapcsán csökken a tüdők és a mellkas túlfeszülése és felfújtsága.

A hörgőtágítók közé tartoznak az ún. béta-receptorokat izgató szerek, az ún. antikolinerg szerek (ezt a kettőt leggyakrabban inhalációs formában kapják a betegek), illetve a xantinszármazékok (ezeket a teofillin tartalmú szereket általában tabletta, kúp vagy injekció formájában használjuk)

A hörgőtágító gyógyszerek között vannak elhúzódó hatású szerek, amelyeket naponta általában kétszer kell alkalmazni, de van már olyan készítmény is, amelyet elegendő napjában csak egyszer belélegezni. Ezeket elsősorban megelőző vagy fenntartó kezelésre használjuk. Vannak gyors hatású hörgőtágítók, ezeket használhatjuk rohamoldó szerként is.

Kombinációs hörgőtágító kezelés. A különböző hatásmechanizmusú és hatástartamú hörgőtágítók kombinációs alkalmazása ugyanannyi vagy kevesebb mellékhatás jelentkezése mellett fokozhatja a hörgőtágítás mértékét. Pl. egy béta-receptor izgató és egy antikolinerg készítmény együttes alkalmazása nagyobb mértékben és tartósabban javíthatja a FEV1 értékét, mint bármelyik szer önmagában.

Betareceptor-izgató, antikolinerg szer és/vagy xantinszármazék egyidejű alkalmazása tovább javíthatja a légzésfunkciót, illetve a betegek egészségi állapotát. A gyógyszerek számának növelése általában emeli a költségeket. Ezzel egyenértékű előnyök érhetők el a hörgőtágító adagjának emelésével is, amennyiben a mellékhatások jelentkezése nem korlátozza a dózisemelést.

A hörgőtágító szereket a pánikba eső betegek gyakran többször használják (sokszor nem megfelelő technikával, kicsi hatásfokkal), mint amennyit szabad lenne, és ezzel túlzottan megterhelhetik a keringésüket, hiszen ilyenkor emelhetik a pulzust és csökkenthetik a vérnyomást.

2. Gyulladáscsökkentők

Ezek általában szteroidtartalmú készítmények, amelyeket a leggyakrabban inhalációs formában alkalmazunk. A COPD-ben kialakult hörgő nyálkahártya gyulladásra kevésbé hatnak, mint az asztmásoknál, ugyanakkor – különösen a súlyosabb esetekben – képesek jelentősen csökkenteni a tünetek súlyosbodásával (exacerbáció) járó események számát. Fontos tudni, hogy a COPD-ben alkalmazott szteroidok nem azonosak a doppingoló sportolóknál használt izomnövelő szerekkel.

Az inhalációs szteroidokat általában kombinációban, hosszú hatású béta-receptor izgató készítményekkel együtt, ugyanabból a készülékből egyszerre belélegezve használjuk.

Súlyos esetben akár sokkal nagyobb adagban – tabletta vagy injekció formájában – is adható szteroid tartalmú készítmény, célszerű azonban az állapot javulása után a lényegesen kevesebb mellékhatással járó inhalációs kezelésre visszatérni.

Rohamoldó kezelés:
Egyes gyógyszerek a hirtelen fellépő, vagy fokozatosan súlyosbodó panaszok gyors enyhítésére szolgálnak. Itt a legfontosabb cél a tünetek gyors enyhítése. Illetve idő nyerése addig, amíg a páciens elér az orvosához, vagy a korábban nem megfelelően használt megelőző szerei ismét ki tudják fejteni a hatásukat. A COPD-s betegnél a rohamoldó szerek általában gyors hatású hörgőtágító készítmények.

A rohamoldó szerek közé a gyors hörgőtágító hatással rendelkező szerek tartoznak: az ún. béta-receptorokat izgató szerek, az ún. antikolinerg szerek (ezt a kettőt leggyakrabban inhalációs formában kapják a betegek), illetve a xantinszármazékok (ezeket a teofillin tartalmú szereket általában tabletta, kúp vagy injekció formájában használjuk)

A gyógyszerek bevitele szerint a leggyakrabban inhalációs vagy szájon át alkalmazható gyógyszereket használunk.

Az inhalációs gyógyszerbevitel előnye, hogy a hatóanyag közvetlenül a légutakba kerül, így gyorsabban fejtheti ki a hatását, és kevésbé terheli meg a szervezet többi részét. Az inhalációs eszközöknek három nagyobb csoportját különböztetjük meg:

Hajtógázas adagolók (spray)

Ebben az esetben egy túlnyomással töltött palackból az adagolófej megnyomásának hatására nagy sebességgel (akár 180 km/óra) áramlik ki a gyógyszer egy adagja. A beteg ezt lélegzi be. Fontos a megfelelő belégzési technika elsajátítása, hiszen csak abban az esetben lehet hatékony a gyógyszer, ha azt a beteg le tudja lélegezni mélyen a hörgőibe. Annak érdekében, hogy a szájüregben lerakódó, majd onnan lenyelt gyógyszer által kiváltott (mellék)hatásait elkerüljük, a gyógyszer belégzése után ki kell öblíteni a szájat.

Különböző toldalékok alkalmazásával csökkenthető az a veszély, hogy a beteg nem tudja megfelelően összehangolni az adagolópumpa benyomását a belégzésével. A toldalékok használatával jelentősen csökkenthető a gyógyszernek a szájüregben történő lerakódása, majd lenyelése, és akár meg is duplázható a hörgőkbe lejutó hatóanyag mennyisége.

Porbelégző készülékek

Turbuhaler	Diszkusz

Ennek a gyógyszerbeviteli formának az az előnye, hogy a beteg belégzése indítja meg a gyógyszernek a szervezetbe való jutását, így a hatóanyag közvetlenül a légutakba áramlik. Többféle porbelégző készülék hozzáférhető: diszkusz, inhalációs kapszula vagy turbuhaler)

Gépi porlasztó

Elektromos árammal működő kompresszoros vagy ultrahangos készülék segítségével juttatjuk a hatóanyagot tartalmazó oldatot aeroszol formájában a beteg szervezetébe. Elsősorban súlyosabb betegek esetében, kórházakban és nagyobb gyógyszermennyiségek bevitelére alkalmas módszer. Néhány esetben otthon is alkalmazható hirtelen állapotromlás esetén vagy folyamatos váladékoldásra. Figyelni kell arra, hogy a páciens előírásszerűen használja a készüléket és az alkalmazott gyógyszert is, mert éppen a nagyobb mennyiségű hatóanyag bevitele miatt megnő a túladagolás, a mellékhatások jelentkezésének a veszélye is.

Mi a teendő hirtelen állapotromlás esetén?

Mit értünk hirtelen állapotrosszabbodás (exacerbáció) alatt?

A beteg állapotának elhúzódó rosszabbodása, amely hirtelen kezdődik, meghaladja a tünetek (terhelésre jelentkező nehézlégzés, köhögés és köpetürítés) stabil állapotra jellemző napi ingadozását, és az alapbetegség fenntartó kezelésének megváltoztatását teszi szükségessé.

Az exacerbáció kialakulásának a hátterében az esetek 70–80%-ában valamilyen fertőzés áll, ezért gyakran láz, hidegrázás, illetve a köpet színének (sárgás-barnás-zöldes) és mennyiségének a megváltozása (növekedése) kíséri.

Állapotromlás esetén sokkal gyakrabban nyúl a COPD-s beteg a rohamoldó szeréhez, amely csak átmeneti enyhülést eredményez. Tekintettel arra, hogy a COPD-s betegek jelentős része csak a légzésfunkció súlyos romlása esetén kerül orvoshoz, az állapot kismértékű romlása is súlyos tünetekkel és következményekkel járhat. A COPD-s betegek a leggyakrabban a hirtelen állapotrosszabbodás miatt szorulnak kórházi kezelésre, és ez jelenti a társadalom számára is a legjelentősebb terhet a COPD kezelésében (a költségek ugrásszerűen növekednek ebben a kezelési fázisban).

A hirtelen állapotromlás (exacerbáció) a betegség jellegénél fogva idővel minden COPD-s betegnél kialakul. A célunk az, hogy ez minél ritkábban és minél enyhébb formában forduljon elő. A megelőző szerek gondos használatával, a rendszeres kondicionáló mozgással, a fertőzések lehetőség szerinti kerülésével és megelőzésével, illetve a dohányzás elhagyásával csökkenthető a súlyos állapotrosszabbodás kialakulásának a kockázata.

Az állapotrosszabbodás (exacerbáció) gyógyszerei:

Antibiotikumok: Mivel az exacerbáció hátterében az esetek többségében valamilyen fertőzés áll, szinte minden lázzal és a köpet jellegének megváltozásával járó állapotrosszabbodás esetén 5–10 napos antibiotikum kezelés válik szükségessé. A kezelőorvos feladata annak eldöntése, hogy a beteg általános állapota, a légúti tünetek jellege és a járványügyi helyzet ismeretében eldöntse, milyen antibiotikus kezelés tűnik a legcélravezetőbbnek az adott betegnél. Az antibiotikus kezelést kizárólag a fertőzés fennállása idején kell végezni. Általában tablettás kezelés elegendő szokott lenni, azonban elsősorban a kórházi ellátást igénylő súlyosabb eseteknél, injekciós kezelés is szóba jön.

Szteroidok: Állapotrosszabbodás esetén a légutak gyulladása olyan mértékű lehet, hogy nagy dózisú tablettás vagy injekciós szteroid kezelésre is szükség lehet. Általában reggel egy adagban kapja a beteg a szteroidot, amelyet legtöbbször 1–2 heti kezelés után csökkentünk le, majd szüntetünk meg és állunk vissza a lényegesen kevesebb mellékhatással járó inhalációs beviteli formára.

Váladékoldók: A gyulladt hörgőkben termelődő nagyobb mennyiségű, sűrű váladék szűkítheti, vagy akár el is zárhatja a légutak egy részét. A pangó váladék ideális terepet jelent a különböző kórokozók számára. A megnövekedett mennyiségű és sűrű, tapadós váladék különösen exacerbáció idején ró fokozott terhet a légutakra és a szervezet egészére. A cisztein tartalmú váladékoldók segítségével felhígul a hörgőváladék, emellett gyulladáscsökkentő és antioxidáns hatással is rendelkeznek. Fontos tudni, hogy a váladékoldók csak megfelelő folyadékpótlás mellett érik el a hatásukat. A felköhögött nagy mennyiségű váladékot ki kell köpni, mert lenyelve a nehezen megemészthető nyák megterheli a gyomrot, és gyakran hányáshoz vezet.

Köhögéscsillapítók: A váladékoldók, a hörgőtágítók, a gyulladáscsökkentők és az antibiotikumok általában néhány napon belül képesek a köhögést megszüntetni vagy az elviselhető szintre csökkenteni. A nagy mennyiségű váladéktermeléssel járó folyamatok esetén nem célszerű hagyományos köhögéscsillapítókkal (pl. kodeinszármazékok) lefojtani a mégoly kínzó köhögést sem, mert ez gátolja a felszaporodó váladék kiürülését, és további állapotromláshoz vezethet.

Nem gyógyszeres kezelések

Oxigénkezelés

Légszomj vagy fulladásérzés nem indokolja az oxigénkezelés megkezdését. A vér oxigéntartalmának jelentős hirtelen vagy tartós csökkenése esetén javasolt az oxigénterápia elkezdése. Általában kórházi körülmények között állítják be a súlyos betegnek megfelelő pótlást, amelyet otthonában kell majd folytatnia. Általában legalább napi 15 órán keresztül kell ezeknek a betegeknek használni az oxigént.

A tartós oxigénpótlást a kezelő orvos rendeli meg, és 3 különböző formában juthat hozzá a beteg az otthonában:

Hagyományos oxigénpalack

200 atmoszférás nyomású 100%-os oxigént tartalmazó palack. Általában 2–4 napra elegendő mennyiségű oxigént tartalmaz, ezért célszerű otthon tartalékpalackot tartani. A szolgáltató házhoz viszi a cserepalackot.

Oxigénkoncentrátor

Hálózati árammal működő készülék, a szobalevegőből állít elő 90–95%-os oxigént. Könnyen mozgatható, és ugyan nem hangtalan a működése, előnye viszont, hogy nem kell vele a cserére várni.

Folyékony oxigénnel töltött mobil oxigéntartály

A vállra akasztható könnyű oxigéntartály akár 6–8 órára elegendő -183 fokra hűtött folyékony oxigént tartalmaz. Ha kiürült a kis tartály, akkor a lakásba telepített nagyobb tartályból a beteg saját maga töltheti azt újra tele.
Párásításra általában csak 4 l/percnél magasabb oxigénáramlás esetén van szükség. A készülékhez illesztett párásító segíthet az orrszáradás miatt kialakuló kellemetlen tünetek megelőzésében.
Túl sok oxigénKémiai elem, a levegõ 21 százalékát molekuláris oxigén (O2) alkotja. A légzés célja a szervezet, azaz a test sejtjeinek, szöveteinek a működéséhez szükséges mennyiségű oxigén felvétele,, illetve az ott végbemenõ anyagcsere-folyamatok során keletkezõ széndioxid (CO2) leadása. alkalmazása is káros lehet, mert egyrészt csökkenti a légzőközpont működését, és ezzel elősegítheti a széndioxid felszaporodását a vérben, amely fejfájáshoz, aluszékonysághoz vezethet.
Oxigén hasznaláta mellett dohányzás és nyílt láng használata tilos.
A dohányosok vérében magasabb a szénmonoxid szintje, amely gátolja a vérfesték (hemoglobin) oxigénszállító képességét. Ezért a dohányos betegnek nem segít az oxigénpótlás, rendelése így nem indokolt!

Dohányzás mellőzése

Mai ismereteink szerint a dohányzás abbahagyása az egyetlen módja annak, amellyel a COPD-s beteg tüdőfunkciójának a gyors romlása lassítható.

Dohányos betegben a gyógyszeres kezelés hatékonysága is sokkal rosszabb, mint a nem dohányzók vagy a dohányzásról leszokottak körében.

Bár a dohányzás teljes elhagyása után sem tér vissza a tüdők eredeti funkciója, de jelentősen lassítható a káros folyamat előrehaladása.

A dohányzásról való leszokás

A dohányzásról való leszokást a nikotinfüggőség, és a dohányzási tevékenységhez kötődő szokásoktól való függés határozza meg. A nikotinhoz való hozzászokás rendkívül gyorsan kialakul, és szakértők szerint a függőség erősebb, mint az alkoholistáké az alkoholhoz, és nagyjából olyan erős, mint a kábítószer-élvezőké a heroinhoz. A nikotinfüggőség a Fagerström-féle nikotinfüggőségi teszt segítségével ítélhető meg.

Minél erősebben nikotinfüggő valaki, annál inkább szorul támogatásra, ha le szeretne szokni a dohányzásról. A dohányzásról való leszokáshoz a háziorvosától, illetve a a tüdőgyógyászati szakrendeléseken (tüdőgondozókban, tüdőgyógyászati fekvőbeteg-ellátó osztályokon) dolgozó orvosoktól kaphat segítséget.

Ajánlat:
További információk a dohányzásról leszokni szándékozóknak»

Rehabilitáció

Mit jelent a légzésrehabilitáció?

Egy olyan program, amelyet a légúti beteg állapotának pontos ismerete alapján a kezelőorvos a társszakmák képviselőivel együtt állít össze és hajt végre annak érdekében, hogy a páciens légzését lehető legjobb funkcionális állapotba hozza, vagy ott tartsa.

A légzésrehabilitáció célja a lehető legjobb funkcionális eredmény elérése mellett az is, hogy a beteget megtanítsa a mindennapi élet kihívásainak megfelelni, és ellátni a normális életvitelhez szükséges feladatokat.

A légzésrehabilitáció két kitüntetett eleme a helyes légzési technika elsajátítása a légzési gyakorlatok révén, illetve a megfelelő terhelhetőség elérése a rendszeres fizikai aktivitás, kondicionáló tréning segítségével.

Légzési gyakorlatok

A COPD-s betegek tüdeje általában felfújt (hiperinflált) állapotban van. Ennek az állapotnak a rögzülése tüdőtágulat (emfizéma) illetve hordó alakú mellkas kialakulásához vezet. A tágult tüdő lenyomja a rekeszizmot is, és csak kevés lehetőség marad a hatékony légzésre. Le kell először ereszteni a felfújt tüdőt ahhoz, hogy legyen hely a friss levegő belégzésére, illetve a terhelés során jelentkező többlet oxigénigény kielégítésére.

Ajakfékes légzés. A leghatékonyabb légzési gyakorlat az ellenállással szembeni kilégzés. A belélegzett levegőt az összecsücsörített ajkakon keresztül lassan fújja ki a beteg, mintha hang nélkül fütyülne. A kilélegzett levegő útjába állított akadály meggátolja a kishörgők falának az összeesését, és így lehetővé válik az, hogy több levegőt fújjon ki a páciens. Figyelni kell arra, hogy legalább háromszor annyi ideig tartson a kilégzés, mint a belégzés. Már néhány perce ajakfékes légzés érezhetően csökkentheti a nehézlégzést, és emelheti a vér oxigéntartalmát. Az ajakfékes légzés kedvező mechanikai hatásait egészíti ki rezonanciaképzéssel az ún. KS-pipa (kép, hozzáférhetőség). A kilégzés során magasabb nyomás mellett keletkező rezgőmozgás segít leszakítani, illetve felköhöghető magasságba hozni a hörgők falára tapadt váladékot is.

Hasi-rekeszi légzés. Legnagyobb és leggazdaságosabban működő légzőizmunk a rekeszizom. A hasprés fokozásával segíthetjük a lelapult rekeszizmot az eredeti kupolaformájának a visszanyerésére. Fekvő vagy ülő testhelyzetben tegyük a kezünket a hasunkra, és próbáljuk meg a hasunkra beszívni a levegőt. Ha jól csináljuk, akkor belégzéskor a hasunkra tett kezünk megemelkedik. Kilégzéskor a hasra gyakorolt nyomással segítsük a rekeszizmot a minél nagyobb mértékű kilégzésben.

Rendszeres fizikai aktivitás

Az orvoshoz kerülő COPD-s betegek jelentős része már nem tud lépést tartani hasonló korú egészséges személlyel sík terepen sem, illetve gyakran még kényelmes séta közben is meg kell állnia pihenni. A terhelésre jelentkező nehézlégzés miatt a COPD-s betegek kerülik a fizikai aktivitást, amely az izmok elgyengüléséhez, leépüléséhez, a fizikai terhelhetőség csökkenéséhez (dekondicionálódáshoz) vezet. Vannak olyanok, akik alacsony FEV1 érték ellenére is fizikailag aktívak maradnak, és vannak olyanok is, akik viszonylag jó légzésfunkciós paraméterek mellett sem fulladnak még kis mértékű fizikai terhelésre is.

Az elveszett tüdőkapacitással ellentétben, a fizikai terhelhetőség csökkenése megfordítható, és a kondicionáló tréningek segítségével az életminőség jelentősen javítható.

A rendszeres tréninget fokozatosan kell elkezdeni. Eleinte elegendő 5–10 perc könnyű séta vagy kerékpározás a szobakerékpáron. Ha ez gond nélkül megy, akkor hetente 5 perccel lehet emelni a terhelésen. A cél az, hogy napi 40 percet tudjunk sétálni vagy kerékpározni. Szükség esetén ez napi 2x20 percre felosztható. A test többi izmának, elsősorban a kar és a törzs izmainak a kondicionálásához célszerű gyógytornász segítségét igénybe venni.
A rendszeres fizikai terheléssel végzett légzésrehabilitáció egyik legnagyobb előnye, hogy a hozzászokás és a tapasztalat révén segít elkerülni az enyhébb nehézlégzéssel járó rosszulléteknél fellépő félelemérzést, illetve pánikrohamot.