COPD diagnózis

A COPD tünetei csak lassan alakulnak ki, ezért a magas kockázatú (40 évesnél idősebb dohányos) személyek 3–5 évente végzett légzésfunkciós szűrővizsgálatával már korán, a normális életvitelt megakadályozó tünetek megjelenése előtt felismerhető a betegség.

COPD-teszt

A feltett kérdésekre válaszolva kiderül, hogy az Ön esetében felmerül-e a COPD betegség gyanúja

1. Köhög-e gyakran a napok többségében?
2. Van-e köpet- vagy váladékürítése a napok többségében?
3. Az Önnel egy korosztályba tartozókhoz hasonlítva könnyebben kifullad-e, mint mások?
4. Ön 40 évnél idősebb?
5. Jelenleg dohányzik-e, vagy dohányzott-e korábban?

Ha három vagy több kérdésre igennel válaszolt, felmerül a krónikus obstruktív légúti betegség (COPD) gyanúja.

Szükséges a légzésfunkciós vizsgálat (link!) elvégzése, mert a COPD korai kezelése segít a további tüdőkárosodás megelőzésében.

Spirometria (légzésfunkciós vizsgálat)

A legfontosabb diagnosztikus vizsgálat, amely egyszerűen elvégezhető, a pácienst nem terheli meg. Elengedhet-etlenül szükséges a COPD kórisméjének a felállításához.

A vizsgált személy adatai (nem, életkor és testmagasság) alapján számított elvárt (normálisnak tekintett) értékhez hasonlítjuk a beteg ki- és belégzése során mért áramlási és térfogat értékeket. A vizsgálatot többször megismételjük, hogy a beteg legjobb értékét meghatározhassuk, de így sem haladja meg a vizsgálat időtartama a 4–5 percet.

A két legfontosabb vizsgált paraméter:

• Az erőltetett kilégzési vitálkapacitás (FVC), azaz annak a levegőmennyiségnek a térfogata, amennyit a páciens maximális belégzés után ki tud fújni.
• Az erőltetett kilégzés másodperctérfogat (FEV1), azaz az erőltetett kilégzési vitálkapacitásnak az első másodpercre jutó része.

Mindkét paramétert literben fejezzük ki. Az FVC elsősorban a tüdő térfogatára, a FEV1 pedig elsősorban a hörgők állapotára, szűkületére vonatkozóan ad felvilágosítást. COPD-ben a FEV1 értéke nagyobb mértékben csökken, mint az FVC értéke, ezért a kettő aránya nem éri el a normálisnak tekintett 0,7-es értéket.

A FEV1 kiemelt szerepet játszik a COPD diagnosztikájában:

A COPD-s betegek FEV1 értéke sokkal gyorsabban csökken, mint az egészséges embereké. Míg az egészséges személyek évenkénti FEV1-csökkenése 20–30 ml, addig a COPD-seknél ez a csökkenés éves szinten 50–60 ml körül van. A rendszer légzésfunk-ciós vizsgálat során ez a csökkenés korábban jelzi a COPD kialakulását, mint ahogyan a tünetek megjelenése a beteget orvoshoz kényszeríteni. A COPD korai felismerése révén lehetőség nyílik arra, hogy a beteg korábbal leszokjon a dohányzásról, és időben elkezdhesse a megfelelő gyógyszeres és rehabilitációs kezelést.

A légzésfunkciós vizsgálatot ma még ritkán alkalmazzák a háziorvosi rendelésen, de a tüdőgondozókban, az allergológiai szakrendelések jelentős részén és a tüdőgyógyászati fekvőbeteg ellátó intézetekben alapvizsgálatnak számít, és így gyakorlatilag bárki számára hozzáférhető.

Testpletizmográfia

Ez egy légmentesen zárt kabinban végzett speciális légzésvizsgálat, amely során pontosabb képet kapha-tunk a tüdőkben uralkodó áramlási és térfogatviszonyokról. A vizsgálat előnye, hogy nem kell a beteggel erőltetett kilégzést végeztetni, így csökkenthetjük annak terhelését.

A testpletizmográfiás vizsgálattal korábban, akár normális spirometriás paraméterek mellett is ki lehet mutatni a tüdő felfújtságát (hiperinflációját vagy emfizémát), amelyet a megnövekedett légzési munkával a beteg szervezete egyébként még kompenzálni tud.

Ugyancsak a testpletizmográfiával bizonyítható legkorábban a légutak megnövekedett ellenállása, amely a COPD-s betegek hörghurutjának jellegzetes mutatója.

Mellkasröntgen

A mellkas röntgenvizsgálata a COPD-hez hasonló tünetekkel járó egyéb mellkasi betegségek – elsősorban a szív és a mellkasi erek betegségei, tüdőgyulladás és a tüdő térfoglaló folyamatainak – a kizárása miatt fontos.

EKG (elektrokardiográfia)

A dohányzás nemcsak a COPD-nek, hanem az érszűkülettel járó betegségeknek is a gyakori oka. A légzőizmok feszülése, kifáradása, a csontok és az ízületek károsodása mellkasi fájdalomhoz vezethet ugyanúgy, mint a szív koszorúereinek a szűkülete. A súlyos COPD során fellépő tüdőszövet-károsodás és a tüdőknek a levegőcsapdák következtében kialakul felfúvódása, majd emfizémája fokozott terhet ró a jobb szívfélre is. Az EKG-vizsgálattal, de még inkább a terheléses EKG vizsgálattal tájékozódhatunk a szív esetleges érintettségével kapcsolatban, amelyet figyelembe kell venni a beteg rehabilitációs kezelésénél.

Terheléses vizsgálatok

A COPD-s beteg állapotának, terhelhetőségének megítéléséhez szükséges vizsgálat. A rehabilitációs kezelés kezdetén, majd a végén is el szokták végezni, hogy a szükséges kezelést, illetve annak eredményességét meg lehessen határozni.

Legegyszerűbben 6 perces gyaloglással lehet információt kapni a beteg terhelhetőségéről, azaz a saját ütemében sík terepen vagy folyosón mekkora távolságot képes 6 perc alatt megtenni a kezelés elején majd a végén.

Pontosabb képet kaphatunk a páciens terhelhetőségéről kerék-pár- vagy járószalag-ergometriás vizsgálattal. Ekkor a vizsgálat közben lehetőség van a légzési és keringési paraméterek (spiro-metria, kilélegzett levegő gáz-összetételének elemzése, EKG) folyamatos ellenőrzésére, illetve a beteg maximális terhelhető-ségének a meghatározására is. Ez utóbbi esetben biztonságos körülmények között pontos képet kaphatunk arra vonatkozóan is, hogyan reagál a páciens szervezete az őt érő kritikus terhelés esetén.

Pulzusoximetria

A pulzoximéter segítségével az erekben az oxigén szállítását végző vérfesték (hemoglobin) oxigéntelítettségét tudjuk mérni anélkül, hogy meg kellene szúrnunk a pácienst. A mérés egyszerű, nem jelent megterhelést a páciens számára és folyamatos ellenőrzést tesz lehetővé.

A súlyos állapotú COPD-s betegek esetében segíthet eldönteni, hogy szükséges-e az otthoni tartós oxigénkezelés beállítása, illetve módosítása.

Vérgázvizsgálat

Több és pontosabb adatokhoz juthatunk a vérgázvizsgálat segítségével, mint a pulzoximéterrel. A vérgázvizsgálattal a vér oxigén és széndioxid tartalmát, valamint a savasodás vagy lúgosodás mértékét, a beteg tartalékainak szintjét tudjuk meghatározni. Ezek különösen a súlyos, gyakran intenzív kórházi kezelést igénylő esetekben elengedhetetlen információk. Ez alapján tudja a kezelő-orvos eldönteni, hogy mesterséges lé-legeztetésre, illetve gyors oxigénterá-piára van-e szüksége a betegnek.

Hátránya, hogy meg kell hozzá szúrni a beteg fülcimpáját vagy valamelyik artériáját, csak a szúrás pillanatában aktuális paramétereket tudjuk vele meghatározni, és drága műszer szükséges hozzá. Mindezek miatt elsősorban kórházakban, illetve központi laboratóriumokban van lehetőség a vérgázvizsgálatnak az elvégzésére.

Diffúziós vizsgálat

A páciens számára nem jelent megterhelést a vizsgálat: mindössze 10 másodpercig kell tudnia visszatartania a levegőt egy mély légvétel után. A gázcserének, azaz a tüdő oxigénfelvevő és széndioxid-leadó képességét vizsgáljuk ezzel a módszerrel. Amennyiben a léghólyagocskák fala vagy az ott futó erek károsodnak, romolhat a gázcsere, amely oxigénhiányhoz és/vagy széndioxidtöbblethez vezethet.