Az antibiotikum
Az antibiotikum története
Az antibiotikum korai története
1909
Paul Ehrlich, német bakteriológus felfedezi a salvarsant, egy arzénvegyületet; ezzel elkezdődött a betegségek kémiai úton történő kezelése. Az orvosszakma ezt a vegyületet „varázsgolyónak” nevezte, mivel egy bizonyos baktériumot, a szifiliszt okozó Treponema palladium-ot pusztítja el.
1928
Alexander Fleming, a londoni St. Mary Kórházban dolgozó skót bakteriológus felfedezi, hogy egy penészgomba fajta, mégpedig a Penicillium notatum, gátolja a baktériumok fejlődését. Az aktív szert penicillinnek nevezte el, de arra nem sikerült finanszírozást szereznie, hogy magát a vegyületet tisztán előállítsa.
1934
Gerhard Domagk, német gyógyszerész felfedezi, hogy egy bizonyos ruhafesték gyógyítja a streptococcus-fertőzést az egereknél. A festéket injekcióban beadta a streptococcus-fertőzésben szenvedő kislányának, aki ennek köszönhetően meggyógyult. Daniel Bovert, a svájci születésű tudós, azonosította az aktív anyagot, a sulfanilamidot, amely így az első sulfonilamid antibiotikum lett.
1940
Howard Florey, az Ausztráliából származó patológus, illetve Ernst Chain, a náci Németországból elmenekült kémikus, az Oxfordi Egyetemen tanulmányozták Fleming penicillinjét, és sikerült izolálni és tisztán előállítani az első penicillinmintát. Fleminget, Florey-t és Chaint 1945-ben az orvostudományi Nobel-díjjal tüntették ki.
1943
Selman Waksman, az USA-ba bevándorolt orosz tudósnak egy talaj mikroorganizmusból sikerült izolálnia a streptomycint, amelyet 1944 novemberében előrehaladott tüdőtuberkulózisban szenvedő betegek kezelésére használtak. Waksman, az antibiotikum szó megalkotója, 1952-ben megkapta az orvostudományi Nobel-díjat.
1945
Giuseppe Brotzu, a Cagliari-i Egyetemen dolgozó olasz tudós felfedezi a Cephalosporium acremonium gomba antibiotikus tulajdonságait. A gombát elküldi az Oxfordi Egyetem patológiai laboratóriumába, ahol Edward Abrahamnak sikerült előállítani az első cefalosporin antibiotikumot.
Az 1950/60-as évek
A penicillinek és cefalinsporinok további fejlesztéseken esnek át, ugyanakkor sikerül félszintetikus változatukat is előállítani.
1952
Felfedezik a makrolid antibiotikumok közé tartozó eryhtromycint. Ezt a Streptomyces erythreus-ből izolálták, amelyet eredetileg Fülöp-szigeti talajmintákban azonosítottak.
1956
Felfedezik a glycopeptid antibiotikumok családjába tartozó vancomycint, amelyet a penicillin-rezisztens staphylococcusok ellen alkalmaznak.
1962
Sikerül kinolonokat szintetizálni. A fluorokinolonokat a 80-as években vezetik be.
| < Előző | Következő > |
|---|

